Egész életem során tudtam , hogy anya szeretnék lenni, ezért is örültem oly nagyon amikor kiderült , hogy várandós vagyok.
A kislányommal együtt tanuljuk a világot. Én tanítom őt , ő tanít engem , és van , hogy ő sokkal több mindent tanít nekem mint én neki.
Nézem ahogy fejlődik, ahogy formálódik és ahogy én formálódok mellette, ahogy tanulja a nagyvilágot , ahogy érdeklődik minden után. Nagyon nagy örömmel figyelem és nagyon szeretek vele lenni , segíteni őt mindenben , de még is mindig kell az az én idő. Ettől vajon én lennék az önző?
Mint ahogy már említettem nagyon sokan voltak akik így gondolták, és lehet , hogy többen erősítik ezt az oldalt?